Az emberek nem boldogulnak hit nélkül. S mivel a XVIII. század elejére alábbhagyott a kereszténység ereje, megalkották a természet istenségébe vetett hitet. Először Angliában omlott össze a keresztény hit. A Hit Korának romjain új világ született, melynek prófétái az érzelem és az emlékezet révén bevezették az embert a Természetbe. A mélabús angol költők elégiái és a festői angol kertek vadregénye, de legfőképpen a svájci Alpok vidéke szíven ütött egy francia lángészt: Jean-Jacques Rousseau-t. "Ráébredtem - írja -, hogy létezésünk nem egyéb, mint az egymásra következő percek érzékelése." S hogy mitől szolgálhatott oly hosszú ideig vallásként a természetrajongás? Az, hogy az ember el tudja veszíteni magát egy nagyobb egészben, s ezáltal teljesebben éli meg létét.